Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Radnóti Miklós: Gyökér (2015.11.06.)

Radnóti Miklós: Gyökér
A gyökérben erő surran,
esőt iszik,földdel él
és az álma hófehér.

Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér
karja akár a kötél.

Gyökér karján féreg alszik
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.

De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja,táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes,égi ízeket.

Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

Virág voltam,gyökér lettem,
súlyos,sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.
(Lager Heidenau,
Zagubica fölött a hegyekben
1944. augusztus 8.)

Nyolcadikos tanítványom fedeztette fel velem ezt a verset. Azóta is nagyon hálás vagyok neki érte. A kamaszok a gyökér szó alatt negatív jelzőt értenek, pont ezért akadt meg a fiatal szeme a címen. Nem ezt várta. Ezért volt rá nagyon nagy hatással. Gyakran mi, idősebbek is így vagyunk ezzel. Van egy képünk, elképzelésünk valamiről, majd meglepődünk, ha más tárul elénk.
Radnóti ezzel a versével igencsak megtréfál minket. Csupa játékosság, bűbáj, könnyedség a költemény, holott 1944 augusztusában, a Lager Heidenau foglyaként veti papírra e sorokat a költő. Honnan volt ennyi hit kitartás, erő, akarat benne? Kemény volt, mint a gyémánt, erős, mint a gyökér, aki csak a lombnak, a költészetnek élt.
Szülőként, nevelőként az a feladatunk, hogy szárnyakat és gyökereket adjunk a felnövekvő nemzedéknek. Egy-egy ilyen verset olvasván fölmerül bennem a kérdés: vajon mennyire lett az a gyökér erős, amelyet nekem kellett kialakítanom gyermekeimben, tanítványaimban? De van egy másik irány is: megköszöntem-e szüleimnek, nevelőimnek gyökereimet, amelyek a világban való eligazodásom biztos alapjait adják? Meg van-e a hófehér álmom? Vagy ráragadt sok sár és szenny, s piszkos, mint a gyökér lent?
„Gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül…”
Mintha semmi sem változott volna 1944 óta.
Ma merjük elhinni, hogy szebbé tudjuk szeretni a körülöttünk lévő világot. Ma mi is legyünk kicsit állhatatosabbak, mint odalent a gyökerek:
„nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.”
Mosolyogjunk egész napon át!

(Boronkai Zsuzsanna)