Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Dsida Jenő: Ha valaki jönne (2010.02.04.)

Dsida Jenő: Ha valaki jönne

Ha most valaki halkan idejönne,
idelopózna a hátam mögé
és megkérdezné: fáradt vagyok-é?
Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát
finom-borzolón fürtjeimbe lökné
s én azt hinném, hogy úgy marad örökké.

Leoldaná selyempuha kendőjét
és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam.
Ajkával mérné: nincs-e lázam?

Nem lenne szava, nézne csak,
míg én hallgatnék magamat keresve,
lelankadva egy félbemaradt versre...

S ha már szabályos lett a pihegésem
és lelkem földjén álom-eke szánt át, -
vigyázva, halkan elfödné a lámpát...



Valakivé kell válnunk, Ki kell formálnunk önmagunkat abból az alapból, amelyet szüleinktől kaptunk. A feladat embert próbáló, mégis szép, mert új ember születik, olyan, akiben Istennek kedve telik.
A Valaki, nagy ’V’-vel mindig ott van, ahol szükség van rá. Minden helyzetet, amikor teheti a jót, észrevesz. Csöndesen meghúzódik a harsogók között, mosolya mégis vígasztal. Minden kudarc ellenére hiszi, hogy az emberek jók, szerethetők. Érzi, hogy gyöngédsége, simogatása éltető erőt ad a másiknak, a mellette élőnek.
A Valaki Isten képmása, az Ő szeretetét sugározza szerteszét, ám tudja, hogy nem ő az Isten, éppen ezért szelíd, alázatos.
Ha nem alakítom magamat Valakivé, a rám váróknak még sokáig hiányozni fogok.