Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

WEÖRES SÁNDOR: ÖNKARRIKATURA (2014.04.17.)

WEÖRES SÁNDOR: ÖNKARRIKATURA
Hárman vagyunk, ha egymagam vagyok. A háromságomat ki érti meg?
Egyikünk bölcs, mint a kő és éppoly rideg, hideg.
Másikunk nyárspolgár és langyos-meleg, akár a szörp a nyári napon.
Harmadikunk dilinós kicsit és költő is és gyerek nagyon.


Nagypéntek van, Urunk szenvedését ünnepeljük. Próbáljuk megérteni a megérthetetlent, felfogni a felfoghatatlant, elkísérni a szenvedőt. Olyan hihetetlen, hogy mindez értem történt. Az a láb értem moccant, az a váll értem rándult, az a fájdalom miattam hasított belé.
Mit tett közben az Atya? Biztos szenvedett! Látta, hogy mindaz, amit alkotott, jó, Majd végignézte, hogyan válik fokozatosan gonosszá. Később, amikor az idők teljessége elérkezett, elküldte Fiát, gyermekét. Ő még akkor is bízott bennünk, hitte, hogy rosszra hajló természetünk képes megváltozni. Mi lett az eredmény?

Weöres Sándor verse érdekes párhuzamot hoz ma elénk.
„Háromságomat ki érti meg?” – kérdezi, ahogy Krisztus is kérdezhette volna. Káromkodónak, csalónak nevezték, mert kimondta nyíltan, hogy atyja az Isten, és azért jött, hogy minket üdvözítsen.
Bennünk milyen háromság lakik? Szent Pál azt írja: „testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma…” Tényleg bennem él a Lélek?

Van egy én-em, amit eszem vezérel, egy másikat az érzelmeim. Engedem-e hogy mindig a megfelelő irányítson? ma a Lélek vezetésével talán engednünk kellene, hogy érzelmes énünk vegye át a vezetést! Ne próbáljuk meg eszünkkel irányítani a folyamatot! Akkor talán sikerül kicsit közelebb kerülni a titokhoz.

Nem kell megérteni, felfogni, szeretni kell az Istent, azért, amit megtett értem.
Talán éppen azért a gyermekeké a mennyek országa, mert nem okoskodnak túl sokat, hagyják, hogy érzelmeik által irányítani magukat.
Ma keressük meg magunkban a gyermeket! idézzük fel gyermekkorunk nagypéntekeit, nagyszombatjait! (Boronkai Zsuzsanna)