Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

József Attila: örökkön háborog a tenger (2019.04.19.)

József Attila: örökkön háborog a tenger

Örökkön háborog a tenger
örökkön zúgnak a lombok
örökkön fájdalmas az ember
örökkön kicsik a dolgok.

Nagypéntek van. Ma délután elsötétül a föld s az ég. Mindez meddig tart? Szerencsére nem örökké.
József Attila verse a jelent, az itt és most-ot örökkévalónak mutatja be. Éles ellentétben áll ez a mi hitünkkel.
Alapjaiban ingott meg minden, amikor Krisztust a keresztre szegezték. Ennek a földindító, megrendítő hatása kell, hogy minket is letaglózzon, megbénítson. Kicsit érzékenyebbé tegyen az emberi szenvedések láttán. Ugyanakkor mélységes tiszteletet parancsol az iránt, aki értünk emberré lett, majd csúfos halállal kivégeztetett.
„Örökkön fájdalmas az ember”, ha nincs Krisztus áldozata, hiszen a feltámadás emel ki bennünket e világ szomorúságainak tengeréből.
És valóban „örökkön kicsik a dolgok”, mert igazán nagy csak az ember lehet. Csakis ő képes beleélni magát a másik helyzetébe, bár sajnos sokszor nem sikerül neki.
Nagypénteken új távlat nyílt meg mindenkinek, Mi bűnös emberek megismerhettük az igazán jót, a bűntelent. Aki halálával és feltámadásával új életet szerzett nekünk.
Kezdjünk el végre hinni! Ma, amikor részt veszünk a szertartáson, engedjük, hogy azok a jelek, melyeket az Egyház használ megérintsenek bennünket! Merjünk megrendülni, esetleg sírni!
Ha ugyanis nem megyünk Krisztussal a mélybe le, nem lesz miért vidámkodnunk nagyszombat éjjelén. (Boronkai Zsuzsanna)