Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Weöres Sándor: Köd (2017.12.15.)

Weöres Sándor: Köd

Köd terül a tájra,
nem látni jól.
Házak kiszögellnek
a köd alól.

A kutya se jár,
madár se dalol.
Faágak kiállnak
a köd alól.

Rejtett varju-nép
károg valahol
nem látja ember
a köd alól.

Kémény kitekint,
targally kihajol:
kilátszik az élet
a köd alól.

Közeledünk karácsony ünnepéhez. Bár még csak két gyertya ég adventi koszorúnkon, azért már oszlatják a sötétséget ezek a pislákoló lángocskák.
Kicsit olyan ez, mint amikor ködben gyalogol az ember. Ezt az érzést örökíti meg Weöres Sándor verse is.
Nem szeretjük a ködöt. Olyankor bizonytalanná válik minden mozdulatunk. Ebbe pedig utána sokszor félelem vegyül. Vajon jó úton járok, nem fogok esetleg eltévedni?
Halljuk a hangokat. „Rejtett varjú-nép/károg valahol” biztos támpontot mégsem adnak. Mint az a sok-sok zaj, karácsonyi csilingelés, ami már így jóval az ünnep előtt elkápráztat bennünket. Ennél még a köd miatti csend is jobb, hiszen „kilátszik az élet/ a köd alól.” persze csak ha hagyom, ha megengedem, ha észreveszem.
Használjuk ki a még hátralevő adventi időszakot! Élvezzük egy kicsit a ködtakaró jótékony hatását! Ne akarjunk mindent túl hamar látni, érezni! (Boronkai Zsuzsanna)