Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Radnóti Miklós: Éjszaka (2019.09.20.)

Radnóti Miklós: Éjszaka

Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng, hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.

Gyönyörű időmértékes verssel búcsúzunk végleg a nyártól. Annyi szépség volt a nyárban az idén is amennyit észrevettünk belőle. Így van ez életünk minden területén. Egy versben sok báj, apró finomság meghúzódhat. Csak fel kell figyelnünk rá.
Minden és mindenki alszik. „kasban a méh, rózsában a rózsabogár,” ebbe a békés nyugodt állapotba lép be a tolvaj. „fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.” Összerezdülünk, annyira ijesztő a megjelenése.
Mintha szent Pál szavaival hallanánk: „Múlóban az éjszaka, a nappal pedig közel.” Vagy: „aki áll, vigyázzon, hogy el ne essék.”
Valóban, jönnek a hosszú téli esték. Nem mindegy, milyen állapotban találnak minket. A sötétség teret adhat annak is, hogy meglássuk, van-e bennünk világosság. Lehetőséget nyújthat arra, hogy segítsünk a még fény nélkül élő embertársainknak. Sőt az is lehet, hogy nekünk kell megvédenünk az alvókat.
A világosság fiaiként ne engedjük, hogy túl sokáig legyen körülöttünk sötét! Még akkor se, ha kívül, valóban egyre hosszabbak lesznek az éjszakák, és rövidülnek a nappalok. (Boronkai Zsuzsanna)