Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Sík Sándor: Jézus és a kereszt (2017.03.17.)

Sík Sándor Jézus és a kereszt

Akkor fölemelék a keresztet a poroszlók,
És tompán megzördültek a hosszú nagy szegek.
Odalépett. Szemében két csillag remegett,
S az ostor izzó csókja szent vállain piroslott.

Vöröslő fény világolt a Koponyák-hegyén,
Az égen torladoztak fekete fellegek.
Már vijjogott a szél, a föld már reszketett,
És recsegett a kárpit a templom rejtekén.

A palota előtt kiáltozott rekedten
A hullámzó tömeg, kis, szegény emberek.
A lét örök forgása egy percre megmeredt,
S némán egymásra néztek: Krisztus és kereszt, ketten.

Nagy, ismeretlen tűzzel a lét új titka rezgett
Szemén és homlokán s a töviskoszorún.
És karjait kitárta, szelíden, szomorún,
És magához ölelte a rettentő keresztet.

A keresztút állomásait mindannyian jól ismerjük. Tudjuk, hogy Jézusnak végig kellett járnia, át kellett élnie a fájdalmas perceket értünk, a világ megváltásáért. A múlt héten a gyertyára figyeltünk, ma a keresztre szegezzük egy kicsit tekintetünket.
Jó lenne, ha megérezni tudnánk valamit Krisztus világmegváltó szenvedéséből. Ehhez segíthet hozzá minket, ha nem csak nézzük, hanem kezünkbe is vesszük a feszületet.
Templomainkban, köztereinket csupa nagy, át nem ölelhető kereszttel találkozunk, de biztos vagyok benne, hogy mindenkinek az otthonában van megérinthető nagyságú. Vegyük kézbe bátran! Simogassuk meg, hozzuk közelebb magunkhoz. Engedjük, hogy hasson ránk, alakítson minket!
Sík Sándor így fejezi be versét:
„És karjait kitárta, szelíden, szomorún,
És magához ölelte a rettentő keresztet.”
Próbáljunk meg egy kicsit közeledni ehhez az öleléshez! Az elkövetkező nagyböjti héten szánjunk mindennap pár percet arra, hogy megérezzük a kereszt, Krisztus keresztjének közelségét! (Boronkai Zsuzsanna)