Főoldal
 Események
 Heti liturgikus rend
 Érdekes gondolatok, elmélkedések
 heti hírlevél elmélkedései
 Versek
 Szentírási idézetek
 Hétköznapi evagéliumok és gondolatok
 Pápai üzenetek, beszédek
 Miserend
 Vendégkönyv
 Linktár

Versek

« Vissza

Babits Mihály Vers, apostolokról (2014.06.06.)

Babits Mihály Vers, apostolokról

S jött az Eke és átszántott a földön --
de ki fog a fölszántott földbe vetni?
Hol a jó mag, és hol van aki szórja,
a méltó kar, mely könnyen lendül égnek?

Hol van Péter, aki látta a Krisztust
s látását bölcs lélekkel őrzi s osztja?
És hol van Pál, kinek nyelve hegyén az
>>ismeretlen Isten<< neve kilobban?

Az Antikrisztusok megsokasodtak;
az ég illata elveszik e bűzben:
Uram, aki vagy, adj jelet magadról,
igazgasd tévedt ebeid szimatját!

Nem a kenyér a minden, sem a fajták
állati tülekvése, ami most van:
krisztustalan próféták, mondjatok már
legalább annyit, hogy nem ez a Krisztus.

A Szentléleknek gőze megapadt ma:
tartányaink' betömte az aludt vér.
Tudásunk megfogy, házaink omolnak
és gépeink, mint szíveink, kihülnek.

Nem a holtakat szánom már: az élő
ma százszor holtabb; az eke nem új mag
számára tört utat, hanem kidobta
földünkből a régit, és elaszunk most.

Vadakként hát, barlagjainkba sunyva,
kik egymást téptük, s még véres vicsorral,
jobb struccfejünket néma kéjbe dugni
s szennyes kortyokban hörpenteni Istent?

Ha nem igennek, legalább a nemnek
hangzani kéne; a nem is talizmán,
a nem is lélek, vigyétek a véres
csorda elé, tán meging s hátrahőköl.

Tán nemet vettek és igent arattok.
Kisebzett és fázik a meztelen föld:
siessetek! hogy új buza borítsa,
mielőtt az esztendő megöregszik.


Vasárnap pünkösd lesz. Várjuk a Szentlelket? Ünnepeljük az Egyház születésnapját? Vagy ez a hétvége is olyan lesz, mint többi? Tudunk még ünnepelni egyáltalán? Megállni, rácsodálkozni a világra, egy virágra, egy mosolyra?
Mit jelent nekem, személy szerint a Szentlélek? Van élő kapcsolatom vele? Ha nincs, törekszem-e arra, hogy legyen? Olyan keserűen sóhajt fel a költő: „A Szentlélek gőze megapadt ma…” – pedig csak rajtunk múlik, hogy tartályaink újra kinyíljanak.
Ugyanolyan fásult ma a világ, mint 1924-ben, a vers megjelenésekor volt. Azóta eltelt 90 év, és semmi sem változott.
Most itt a lehetőség, a soha vissza nem térő alkalom. Fogadjunk szót szent Pálnak, aki így ír Timóteusnak: „Szítsd fel magadban a kegyelmet, amelyet a kézrátétel folytán benned él!”
Vegyük észre a Szentlelket, mely ránk is leszállt, mint az apostolokra. Engedjük, hogy vezessen, irányítson bennünket!
Törekedjünk arra, hogy kapcsolatunk legyen vele! Legyen ez a pünkösd más, mint a többi! Induljunk utána bátran embertársaink felé! Siessünk, ahogy bíztat minket a költő, hiszen nem tudhatjuk, mennyi időnk lesz még, hogy beérjen bennünk a magvetés.
(Boronkai Zsuzsanna)